Sok cégvezetőtől hallani olyan véleményt, miszerint a dolgozó képzetlen és nem szeret dolgozni. Hogy ha nem állnak a dolgozóik háta mögött, akkor abba is marad a munka. De vajon ennek valóban így kell lennie? Vajon tényleg minden cégnél fenn áll ez a probléma? A válasz természetesen, hogy: nem!
Jó pár cégtől szerencsére azt lehet hallani azonban, hogy a legtöbb munkatárs hosszú évek óta erősíti a csapatot. A cégvezető pedig úgy gondolja, hogy munkatársai csupa jó, hozzáértő és dolgos ember. Továbbá biztos benne, hogy akkor sem csökken a megbízhatóságuk, ha nem áll mögöttük valaki. Na de mi a különbség a két vélemény között? Mit lehet tenni, hogy az utóbbi álláspont legyen a mérvadó egy cég életében? Nézzük!
Először is sajnos már-már „divatossá” vált az az álláspont, ami magát a munkát egy „szükségtelen rossznak”, egy „muszájnak” állítja be, a tulajdonosokat, ügyvezetőket pedig mumusnak, akik „dolgoztatnak”, és akiktől félni kell. Tehát fontos, hogy ezt a tévhitet cáfoljuk meg. Ez már a kiválasztás folyamatánál kezdődik, de ezt majd egy másik cikkben részletezzük. Ami itt nagyon fontos, hogy rajtunk múlik, hogy milyen embereket engedünk oda a cégünkbe, a jól összeszokott csapatunkba. A vezetésnek igyekeznie kell, hogy szakképzett, helyes értékrenddel rendelkező, szorgalmas és lelkiismeretes munkatársakat vegyen fel.
Célok megfogalmazása
Az értelmes ember tudja, hogy a munka része a céljai megvalósításának, a sikerrel elvégzett munka pedig része a büszkeségnek. És azzal szerintem mindenki egyet ért, hogy az embereknek örömüket kell, hogy leljék életük egy olyan területén, amelyen az alvás után a legtöbb időt töltik. Ezért fontos, hogy kommunikáljunk a munkatársakkal. Segítsünk nekik. Derítsük ki, hogy kinek mi a célja a munkában, esetleg ha nincs neki, akkor segítsünk találni. Kell, hogy az embernek legyen célja. Ez az élet egyéb területeire is igaz csakúgy, mint a munkájával kapcsolatban. Nem mindig kell nagy dolgokra gondolni ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy csak egy projekttel kapcsolatos célt fogalmazunk meg. Munkakörtől és helyzettől is függ. Mert ugye az a cégnek és a munkatársunknak sem jó, ha nem szeret dolgozni.
A morál
Minden cégvezető maga kell, hogy eldöntse, hogy milyen csapatot, milyen légkört szeretne a cégébe. Az én véleményem, hogyha egy jó légkörű céget szeretnénk építeni, akkor a teljesítmény fontossága csak a morál és a viselkedés után következik. Ugyanis ez utóbbiak nélkül is teljesíthet valaki sokat, de a körülötte lévő munkatársait ezzel meg is akadályozhatja abban, hogy ők is nagyot alkossanak. Persze nagyon fontos, hogy értékeljük a szakmai tudást, de abban az esetben, ha valaki a viselkedésével többet rombol, mint amennyit a munkájával termel, azt fel kell ismernünk és kezelni kell. Ismerd fel, ha valaki klikket épít. Fontos, hogy lássuk és különbséget tudjunk tenni aközött, hogy a munkatárs rombolja a közösséget vagy személyes integritásával hozzájárul annak erősítéséhez. Aki klikkeket épít, az látszólag társasági ember, de valójában nem az. Ő nem a közösségnek, nem a cégnek épít, csak magának. A klikket építőt arról lehet felismerni, hogy maga köré gyűjt embereket, és közben elkezdi szembe fordítani a kollégákat egymással és a vezetőkkel. Ez által konfliktusok alakulhatnak ki a kollégák között, akik így nem tudnak teljes koncentrációval dolgozni.
Gyakran előfordul, hogy a „dühöngő” embert küldik el egy cégtől, mert ő látványos. Nem is gondolnánk, pedig néha egy „mosolygós”, halkabb kolléga csinálja ki az ő idegeit. Ha figyelsz a munkatársaidra, akkor észre lehet venni a valódi mosolyt, az igazi lelkesedést, a kényszeredett mosollyal, vagy hamis lelkesedéssel szemben. Azt, hogy ki az aki igazán szeret és tud is dolgozni. Éppen ezért nem kell valakinek dühöngő „őrültnek” lennie ahhoz, hogy észre vegyük, rombolja a morált. A kard gyors és látványos, míg a cián alattomos és lassú. Persze mindkettő lehet halálos. Így fontos, hogy felismerjük a mosolyok közötti különbséget.
Első körben próbáljuk meg a helyes útról letérő munkatársakat irányba igazítani. Egy esély mindenkinek jár, de ha nem él vele, akkor a cég és a többi kolléga érdekében szét kell, hogy váljon az utatok. Értékesítési képzéseken is lehet hallani, hogy vannak olyan potenciális ügyfelek, melyeknek nem minden áron kell, tényleges ügyfelekké válniuk, mert már az előzetes egyeztetések alapján látszik, hogy több gond lesz velük, mint amennyi hasznot hoznak a cégnek.
Miért jó, ha nem csak a vezetők, hanem a kollégák is tudnak erről?
Mert bár lehet, hogy mindent elkövetsz azért, hogy a legbarátságosabb munkatársi közösséget hozd létre, de senki sem tévedhetetlen. Tehát mindannyiunkon, igen, a munkatársakon is múlik az, hogy fennmaradjon a jó munkahelyi légkör. Az pedig a vezető felelőssége, hogy megértesse ezt a munkatársakkal.
Sok cégvezetőtől hallani, hogy nekik ilyen dolgokra nincs idejük a termelés mellett. Viszont érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ha egy nagyon jó munkavállalónk megy el tőlünk akár csak azért, mert már nem talált kihívást, célt a munkában, akár azért, mert nem jött ki a többi kollégával, esetleg valaki „fúrta” őt, akkor ezen munkavállaló pótlása mennyi időbe, energiába és pénzbe kerül nekünk. Sok vezető nem látja, hogy a cég ereje a munkatársakban van.
BérPortál – www.berportal.hu – Minden jog fenntartva
