A munkavállalók és munkáltatók között időről-időre félreértésre adhat okot, hogy milyen időszak számít munkaidőnek. Munkaidő-e, amikor a dolgozó ténylegesen nem végez munkát a munkahelyen? Munkaidőnek számít-e a munkahelyen történő átöltözésre fordított idő? Mennyi lehet a munkaidő? Mit értünk munkanap alatt?
Mit értünk munkaidő alatt?
A törvény szerint munkaidő alatt a munkavégzésre előírt időt kell érteni, annak kezdetétől a befejezéséig. A munkaidő része a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartama is.
Munkaidő alatt tehát nem csak azt az időszakot kell érteni, amelyben a munkavállaló ténylegesen munkát végez. A munkaviszony egyik alapeleme, hogy a munkavállaló a munkaerejét és idejét a munkáltató rendelkezésére bocsátja. Munkaidőnek minősül az az időszak is, amikor a munkavállaló munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére áll, még ha nem is történik tényleges munkavégzés.
Nem számít munkaidőnek a munkaközi szünet időtartama. Ez alól kivételt jelent a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatás.
A munkaidő része viszont a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama is. Ide olyan feladatok tartoznak, amelyeket a munkavállalónak a munkaköréhez kapcsolódóan, rendszeresen, rutinszerűen, külön utasítás nélkül is el kell végeznie. Ilyen előkészítő és befejező tevékenység lehet például a munkafeladatok átadása-átvétele a váltásban dolgozó munkavállalók között. Ide tartozik a munkaeszközök rendszeres és szükségszerű ellenőrzése, munkavégzésre alkalmassá tétele a munkakezdés előtt.
Az átöltözés ideje nem minden esetben része a munkaidőnek. A bírói gyakorlat szerint biztosan része a munkaidőnek az olyan munkaruhába, védőruhába való át- és visszaöltözés, amely nélkül nem lehetséges a munkavégzés, különösen, ha az átöltözéssel járó előkészületek hosszabb időt vesznek igénybe.
A munkaidő mértéke
Munkaidőről tulajdonképpen kettős értelemben beszélhetünk.
- Egyrészt munkaidő a munkaszerződésben meghatározott azon időtartam, amelyben a munkavállaló teljesíti a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét.
Amennyiben a munkaszerződés nem rendelkezik külön a munkaidőről, akkor a munkaviszony általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre.
Általános teljes napi munkaidőnek a napi 8 órás (heti 40 órás) munkaidőt nevezzük. Bizonyos esetekben arra is van lehetőség, hogy a felek a munkaszerződésben az általánosnál hosszabb teljes napi munkaidőt kössenek ki. Hosszabb teljes napi munkaidőben akkor lehet megállapodni, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, illetve, ha a munkavállaló a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója. A felek bármikor megállapodhatnak a 8 órás munkaidőnél rövidebb teljes munkaidőben. Ez utóbbit nevezzük részmunkaidős foglalkoztatásnak.
A munkaszerződésben megállapított munkaidő alapján a dolgozó még nem tudja, hogy ténylegesen mikor kell munkát végeznie.
- Másik értelemben munkaidőnek azt a munkáltató által meghatározott konkrét időszakot nevezzük, amikor a munkavállalónak munkát kell végeznie, illetve a munkáltató részére e célból rendelkezésre kell állnia.
A munkaidő beosztása
A törvény és a munkaszerződés által szabott keretek között a munkáltató határozza meg a munkavégzés rendjét. Azaz a munkáltató osztja be a munkaidőt. A munkaidő-beosztásnak több, a Munka Törvénykönyve által rögzített előírásnak is meg kell felelnie. Így például a beosztás szerinti napi munkaidő nem lehet rövidebb 4 óránál, kivéve a részmunkaidő esetét.
A beosztás szerinti napi munkaidő maximuma 12 óra (heti 48 óra). Ennél hosszabb csak a felek írásbeli megállapodása esetén lehetséges, a törvényben meghatározott esetekben. Például akkor, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el. Ilyenkor a beosztható munkaidő legfeljebb napi 24, heti 72 óra lehet.
A munkaszerződésben rögzített teljes napi munkaidő nem tévesztendő össze a beosztás szerinti napi munkaidővel. Ha például a munkaszerződésben napi 8 órás munkaidő szerepel, ez nem jelenti, hogy a munkáltató ennél hosszabb napi munkaidőt soha nem írhatna elő. A munkáltató ugyanis munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén élhet az egyenlőtlen munkaidő-beosztás lehetőségével. Tehát megteheti, hogy a munkavállalót az egyik munkanapon 10 órára, a másik munkanapon 6 órára osztja be.
Mit értünk munkanap alatt?
A munkanap fogalma szorosan kapcsolódik a munkaidőhöz és annak beosztásához is. Ennek oka, hogy a munkáltató a munkaidőt az adott munkanapon belül oszthatja be. Ez azt jelenti, hogy az adott napra beosztott munkaidő vége nem eshet a munkanap befejezését követő időpontra.
Főszabály szerint munkanap alatt a naptári napot kell érteni. Így a munkáltató a munkaidőt az adott munkanapon belül 0-24 óráig oszthatja be.
Azonban számos olyan tevékenység van, ahol a munkaidő kezdete az egyik naptári napra esik, míg a vége már a következőre. Ilyen előfordulhat például megszakítás nélküli vagy több műszakos tevékenység keretében. Ebben az esetben a törvény lehetővé teszi, hogy a munkáltató ne egy naptári napot, hanem megszakítás nélküli 24 órát tekintsen munkanapnak. Például a munkáltató meghatározhatja, hogy a munkanap 6:00 órától másnap 6:00 óráig tart, így ebben az időtartamban oszthatja be a napi munkaidőt.
Dr. Szabó Gergely
ügyvéd
– – – – – – – –
A fenti rövid tájékoztatás a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó céllal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak.
A megbízható jogi képviselő
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
info@kocsis-iroda.hu
+36 (1) 266-6621, +36 (30) 692-9392
www.kocsis-iroda.hu, www.kocsisszabougyved.hu
Kövessen bennünket itt is: Facebook, Instagram, LinkedIn, Pinterest
BérPortál – www.berportal.hu-Minden jog fenntartva
