A munka életünk fontos része. Ki ne szeretne olyan helyen dolgozni, ahol jó a csapat, hozzáértők a kollégák, mindenki jól végzi a dolgát és minden rendben megy. Egy új munkahely nem csak a munkavállalónak jelent kihívást. Legalább ilyen kihívás a munkáltatónak is, ha új munkavállalót szeretne felvenni. Természetes igény van hát arra, hogy a felek kipróbálják egymást. Mi sem látszik kézenfekvőbb megoldásnak, mint a „próbamunka” vagy a „próbanap”. De jogszerű ez?
„Próbamunka” és „próbanap”: mi is ez?
A munkáltatók természetes igénye, hogy szeretnének meggyőződni a jelölt alkalmasságáról. Igen ám, de egy-egy felvételi elbeszélgetés, vagy esetleg teszt egyáltalán nem biztos, hogy megmutatja, ki lenne a legalkalmasabb jelölt. Fokozottan igaz ez olyan munkakörök esetén, melyek gyakorlatot, kézügyességet igényelnek. Lehet valaki nagyon jó varrónő, fodrász, pincér vagy esztergályos elméletben, de a hangsúly a gyakorlati tudáson van. Ezt viszont egy interjú, önéletrajz nem igazán mutatja meg. A munkáltató még a felvétel előtt szeretne meggyőződni a jelölt tényleges tudásáról. Ezért bizonyos munkaköröknél kialakult a „próbanap”, „próbamunka” szokása. Ilyenkor a munkára jelentkezőtől azt várják el, hogy egy napig, vagy néhány órán keresztül dolgozzon az adott munkakörben, vagy készítsen el egy-egy terméket. Ezután, ha tetszik a munkája, felveszik az adott állásra. Mindez jogszerűen megtehető?
Egy megtörtént eset
Egy varrodába egy szép napon bekopogtak a munkaügyi ellenőrök. Éppen 9 fő végzett „próbamunkát”. Természetesen munkaszerződésük nem volt, hiszen sem ők, sem a munkáltató nem gondolta, hogy munkaviszonyban lennének. Mindenki azt mondta el az ellenőröknek, hogy ha a „próbamunka” jól sikerül, akkor felveszik őket próbaidőre.
Hát, az ellenőröket bizony nem hatotta meg ez a nagy egyetértés, és a varroda tulajdonosára munkaügyi bírságot szabtak ki, mert munkaszerződés nélkül foglalkoztatta a 9 „próbamunkán” lévő személyt. Ezzel pedig megsértette a Munka törvénykönyvét. A tulajdonos nem értett egyet a döntéssel. Hivatkozott arra, hogy a szakmában ez a gyakorlat. Sem ő, sem a „próbamunkát” végző személyek nem gondolták, hogy munkaviszony lenne köztük, csupán a szakmai ismeretükről adtak tanúbizonyságot. Szerinte ez nem lehet ellentétes a Munka törvénykönyvével, mert az ezt nem tiltja. Hivatkozott arra is, hogy a varrodában értékes gépekkel és anyagokkal kell dolgozni, így mindenképpen indokolt, hogy még a munkaviszony előtt megismerhesse a jelentkezők tudását, alkalmasságát.
Mit mondott a bíróság?
Hiába minden érv, a legfelsőbb bírói fórum sem a tulajdonosnak adott igazat. Megállapították, hogy a tulajdonos a munkaügyi ellenőrzéskor munkaszerződés nélkül foglalkoztatta a személyeket. Ezzel pedig megsértette a Munka törvénykönyvét.
A törvény nem ad lehetőséget a munkaszerződés nélküli „próbamunkára” vagy „próbanapra”.
Mi lehet a jogszerű megoldás a próbanap helyett?
Lakva ismerszik meg az ember – tartja a mondás. Ez bizony igaz a munkaviszonyra is. Csakis a tényleges munka során derül ki, hogy a munkavállaló el tudja-e látni a feladatot, és a munkáltató megfelelő munkahelyi körülményeket biztosít-e. Mindkét félnek fontos, hogy a munkaviszony elején viszonylag könnyen tudjanak búcsút mondani egymásnak. Ezért létezik a próbaidő.
Figyelem, a próbaidő nem egyenlő sem a „próbamunkával”, sem a „próbanappal”. Fontos különbség, hogy a próbaidő esetén a felek között már kell, hogy legyen munkaszerződés, a munkatárs a próbaidő idejére is munkabért kell, hogy kapjon.
A próbaidő szabályait a Munka törvénykönyve rögzíti. Ennek részleteiről egy újabb cikkben olvashatsz majd. Kövesd az Érthető Jogot az erthetojog.hu oldalon, és kérd ingyenes hírlevelünket.
A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd
BérPortál – www.berportal.hu-Minden jog fenntartva
