Az esetek többségében a szabadságok kiadása a két fél megegyezésén alapul. Vannak azonban olyan munkahelyek, melyeknél a szezonalitás nagyon jellemző, ez meghatározhatja a szabadság időszakát, legalábbis részben. Illetve lehetnek olyan iparágak, például gyártásnál, melyeknél jellemző az egy időszakban történő szabadságolás teljes cégre, üzemágra, telephelyre vagy műszakra vonatkozóan. De ez esetben is figyelnünk kell pár előírásra.
Alapszabály, hogy a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató adja ki.
Fontos azonban tudunk, mint munkáltatóknak, hogy a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. Mivel ezzel az előírással nem biztos, hogy tisztában vannak munkavállalóink, ezért erről érdemes őket tájékoztatni.
További előírás, amire figyelnünk kell, hogy a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.
A további szabadság napokat, ha mi kívánjuk meghatározni a munkavállalónk számára, akkor fontos tudnunk, hogy ránk is vonatkozik határidő, mégpedig a következők szerint: a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalónkkal legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.
Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kiadni, azonban vannak bizonyos helyzetek, melyek enyhítik ezt a szabályt.
Ilyen például az, hogy a szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
Emellett a kiadásnál figyelemmel lehetünk arra is, hogy ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az esedékesség évében kiadni, úgy az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell azt kiadnunk.
Egy speciális előírás, melyet szintén használhatunk, hogy az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot akkor, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik ugyan és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
Természetesen a törvény a munkaadót is védi speciális helyzetekben. Vagyis, ha a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén
a) a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja,
b) a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja,
c) kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
A munkáltató és munkavállaló köthet speciális megállapodást egy naptári évre az alapszabadság vonatkozásában, miszerint a munkáltató az alapszabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki. A pótszabadságra azonban ilyen megállapodás nem köthető!
BérPortál – www.berportal.hu – Minden jog fenntartva
