Előfordulhat olyan eset, amikor a munkavállaló megjelenik a munkavégzés helyén és eleget is tesz munkavégzéshez kapcsolódó kötelezettségeinek. Azonban a munkáltató működési körében felmerült okból egy bizonyos időre nem tud munkavállalóinak munkát adni. Ez alatt az idő alatt nem történik tényleges munkavégzés. Azonban legtöbbször ilyen esetekben is jár a munkavállalók részére díjazás. Cikkünkben az állásidő és az arra járó kifizetés elszámolásának legfontosabb szabályait foglaljuk össze!
Állásidő
Állásidőnek nevezzük, amikor a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget. Azaz olyan okból nem tud a munkavállalóknak munkát adni, amelyet a megfelelő gondosság tanúsítása mellett elháríthatott volna. Ilyen eset akkor fordulhat elő például, amikor a dolgozó elkezdi a napi munkáját, azonban áramszünet okán nem tudja ellátni feladatait, s ezáltal áll a munkavégzése.
Olyan eset is előfordulhat, hogy a beosztás szerinti munkaidejének megfelelő óraszámú munkával nem tudjuk ellátni a munkavállalót. Ez általában több havi munkaidőkeretben történő foglalkoztatás esetén fordul elő. Ilyenkor a fennmaradó idő szintén állásidő, ugyanis a munkáltató alapvető kötelezettsége a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, továbbá a munkavégzéshez szükséges feltételeket is biztosítanunk kell.
Munkaidő beosztás szabályai
A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban közölnünk kell, melynek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás lesz az irányadó. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. Például, ha ez alatt a négy nap alatt derül ki, hogy a munkavégzéshez szükséges alapanyagok nem fognak időben megérkezni, abban az esetben munkabért, illetve pótlékok is fizetnünk kell, hiszen a beszállító késedelme nem minősül olyan oknak, melyet megfelelő gondosság tanúsítása és intézkedések megtétele esetén, megfelelő szervezéssel ne tudtunk volna elhárítani vagy akár előre megakadályozni.
Állásidőre jutó kifizetés
Állásidőre jutó kifizetésként tehát alapesetben munkavállalóinknak alapbért kell fizetnünk. Jó, ha tudjuk, hogy az állásidőre a munkavállalónkat alapbérén felül megilleti az a bérpótlék is, amelyre akkor lett volna jogosult, ha a ténylegesen munkát végzett volna. Például, ha a munkavállaló áramszünet miatt az éjszakai műszakban 02-04 óra között nem dolgozik, erre az időszakra nemcsak az alapbére, hanem az éjszakai pótléka is megilleti. A munkavállalót valamennyi bérpótlék megilleti ilyen esetben. Tehát nemcsak a törvény, hanem a kollektív szerződés, munkaszerződés, vagy munkáltatói szabályzat alapján járó bérpótlékokat is figyelembe kell vennünk.
Nem árt tudnunk, hogy közfoglalkoztatás esetén az állásidő díjazására eltérő szabályok vonatkoznak!
Nem árt tudnunk, hogyha elháríthatatlan külső ok miatt nem tudja ellátni a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségét, akkor nem köteles alapbért fizetni az állásidőre. Elháríthatatlan külső oknak nevezünk minden olyan külső körülményt, mely a munkáltató tevékenységi körén kívül esik és a technikai, műszaki lehetőségek mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet megakadályozni. Ilyen elháríthatatlan külső ok lehet a vis maior esete, mint például árvíz, tűzvész, vagy harmadik személy elháríthatatlan cselekménye, például a betörés.
Állásidő munkaidő keret esetében
Amennyiben munkavállalónkat munkaidőkeretben foglalkoztatjuk, abban az esetben is figyelembe kell vennünk és megfelelően alkalmaznunk az állásidőre vonatkozó szabályokat. Ha a munkaviszony a munkaidőkeret lejárta előtt
a) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével,
b) a határozott idő lejártával,
c) a munkáltató azonnali hatályú felmondásával, indokolás nélkül a próbaidő alatt, vagy határozott idejű jogviszony esetén,
d) a munkáltató működésével összefüggő okkal indokolt felmondásával,
e) a munkavállaló azonnali hatályú felmondásával szűnik meg és a munkavállaló az általános munkarend, valamint a napi munkaidő alapulvételével meghatározott munkaidőnél kevesebbet dolgozott. Ennél az utolsó esetnél kivételt képez, ha a munkavállaló azonnali hatállyal, indokolás nélkül szünteti meg a jogviszonyt a próbaidő ideje alatt. Ez azt jelenti, hogy ebben a kivételes esetben nem kell figyelembe vennünk az állásidőre vonatkozó szabályokat.
Figyeljünk tehát az állásidőre és annak díjazására vonatkozó törvényi előírások betartására. Ne felejtsük el, hogy ezeket a szabályokat attól függően vegyük figyelembe, hogy dolgozónkat milyen jogviszony keretében foglalkoztatjuk.
BérPortál – www.berportal.hu-Minden jog fenntartva
