Léteznek olyan munkakörök, amelyek nem igénylik a dolgozó folyamatos munkavégzését, vagy a munkavégzés az átlagosnál kisebb igénybevétellel jár. Ezekben az esetekben bizonyos feltételek fennállása mellett eltérő munkajogi szabályok vonatkoznak a készenléti jellegű munkakört ellátó munkavállalókra. Fontos tudni azt is, hogy a készenlét és a készenléti jellegű munkakör nem ugyanazt jelenti.
Mit értünk készenléti jellegű munkakör alatt?
A Munka Törvénykönyve két esetet ismer, amikor a dolgozó által ellátott munkakör készenléti jellegű munkakörnek számít:
- a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy
- a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.
A fenti meghatározásokból is látszik, hogy nem lehet általánosságban kimondani valamely munkakörről, hogy készenléti jellegű-e. Ennek eldöntése mindig az adott munkakör körülményeinek alapos mérlegelését igényli. Például azért nem lesz készenléti jellegű a munkakör, mert a munkáltató munkaszervezési nehézségei miatt nem ad elegendő munkát a dolgozónak, ezért ténylegesen a munkaidejének harmadában nem végez munkát. Hasonló a helyzet, ha a munkavállaló azért nem végez munkát a munkaidő legalább harmadában, mert a munkáltató kevés megrendelést kapott.
A munkakör készenléti jellegénél mérlegelni kell a kérdéses munkakör valamennyi sajátosságát. Például figyelembe kell venni a következőket:
- a munkakörrel milyen szintű mentális és/vagy fizikai megterhelés jár,
- mennyire rutinszerűek a munkafeladatok,
- vannak-e a feladatok elvégzését lényegesen könnyítő munkaeszközök,
- lehetséges-e a munkavégzéssel nem járó időszakokban a dolgozó számára a pihenés, ill.
- többen végzik-e az adott munkafeladatot.
Készenléti jellegűnek minősülhet a fenti feltételek teljesülése esetén például a recepciós vagy portás munkakör, az őrzéssel kapcsolatos munkakörök, mint például a vagyonőr. Azonban hangsúlyozni kell, hogy egyik munkakört sem lehet általánosságban készenléti jellegűnek tekinteni. Mindig a konkrét eset körülményei döntik el, hogy a munkakör készenléti jellegű-e.
A készenléti jellegű munkakör speciális szabályai
A készenléti munkakör jellemzője, hogy a dolgozó számára alacsonyabb szintű igénybevételt jelent. Emiatt vannak olyan, elsősorban a munkaidővel, munkaidő beosztással kapcsolatos speciális szabályok, amelyek a munkavállaló számára kedvezőtlenek lehetnek.
A felek megállapodás alapján a teljes napi munkaidő legfeljebb napi 12 órára emelhető, az általános napi 8 órás teljes munkaidő helyett.
Ha a felek írásban megállapodnak, akkor készenléti jellegű munkakör esetén a dolgozó beosztás szerinti napi munkaideje – egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén – legfeljebb 24 óra, heti munkaideje legfeljebb 72 óra lehet. Ez eltérő az általános szabályoktól, amely legfeljebb napi 12 órás munkaidőt és heti 48 órás beosztás szerinti munkaidőt enged meg. Az ilyen megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret esetén a munkaidőkeret utolsó napjára 15 napos határidővel felmondhatja. A munkavállalót a felmondás miatt nem érheti hátrány. Akkor sem érheti hátrány, ha nem akarja megkötni a munkáltatóval a megállapodást.
A készenléti jellegű munkakör esetén a munkaidőkeret tartama kollektív szerződés hiányában legfeljebb 6 hónap, illetve 26 hét lehet szemben az általános 4 hónappal, illetve 16 héttel.
A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott dolgozó számára vasárnapra is elrendelhető rendes munkaidő. Ebben az esetben a munkavállalót az 50 %-os vasárnapi bérpótlék illeti meg.
Készenléti jellegű munkakör esetén a munkaközi szünet beleszámít a munkaidőbe. Így a munkavállalónak erre az időre jár munkabér.
Megkülönböztetés a készenléttől
A készenléti jellegű munkakör nem tévesztendő össze a készenléttel.
A készenlét azt jelenti, hogy a munkavállaló a beosztás szerinti napi munkaidején kívül, meghatározott időtartamban munkavégzés céljából rendelkezésre áll. Ennek lényege, hogy a dolgozó a készenlét ideje alatt köteles munkára képes állapotát megőrizni és szükség esetén a munkáltató utasítása szerint munkát végezni.
Készenlét esetén a rendelkezésre állás helyét a munkavállaló határozza meg. Ezt úgy kell megtennie, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon. Tehát készenlét esetén a munkavállaló nem is köteles a munkahelyen tartózkodni, ha szükség esetén a munkavégzésre így is rendelkezésre tud állni. A készenlét ideje alatt önmagában nem történik munkavégzés, csak ha erre a munkáltató utasítást ad.
Dr. Szabó Gergely
ügyvéd
– – – – – – – –
A fenti rövid tájékoztatás a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó céllal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak.
A megbízható jogi képviselő
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
info@kocsis-iroda.hu
+36 (1) 266-6621, +36 (30) 692-9392
www.kocsis-iroda.hu, www.kocsisszabougyved.hu
Kövessen bennünket itt is: Facebook, Instagram, LinkedIn, Pinterest
BérPortál – www.berportal.hu – Minden jog fenntartva
