Előfordulhat olyan eset, amikor dolgozónk munkaviszonya bizonyos ok, körülmény miatt véget ér. Ennek számos formája lehetséges, de mindegyiknek megvannak a maga törvényi feltételei és szabályai, illetve lesznek olyan esetek is, amikor dolgozónk plusz díjazásra lesz jogosult munkaviszonyának megszűnése, illetve megszüntetése okán. Cikkünkben összefoglaljuk, hogy mennyi lehet a felmondási idő, s ezen időtartam alatt mennyi időre mentesülhet dolgozónk a munkavégzési kötelezettsége alól, illetve ezen időszak alatt milyen díjazásra lesz jogosult.
A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. Ne felejtsük el, hogy a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:
a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
b) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
c) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.
A fenti szabályt csoportos létszámcsökkentés esetén abban az esetben kell alkalmaznunk, ha a meghatározott körülmények a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről a munkavállalónak adott tájékoztatás időpontjában fennálltak.
A felmondási idő hossza
Maga a felmondási idő törvény szerinti mértéke harminc nap, azonban a munkaviszonyban eltöltött évek alapján a felmondási idő időtartama meghosszabbodik.
Ennek megfelelően a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött
a) három év után öt nappal,
b) öt év után tizenöt nappal,
c) nyolc év után húsz nappal,
d) tíz év után huszonöt nappal,
e) tizenöt év után harminc nappal,
f) tizennyolc év után negyven nappal,
g) húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik.
A felek persze ennél hosszabb felmondási időben is megállapodhatnak, azonban ennek mértéke legfeljebb hat hónap lehet.
Amikor számítjuk a felmondási időt, jó ha szemelőtt tartjuk, hogy a számítása szempontjából nem kell figyelembe vennünk azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalónkat munkabér nem illette meg, kivéve
a) a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, illetve
b) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartamát.
Különbséget kell ám tennünk azonban a határozott és határozatlan munkaviszony esetén a felmondási idő vonatkozásában. Ugyanis a felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén, értelemszerűen legfeljebb a határozott idő lejártáig tart.
Nagyon fontos, hogy tudjuk és betartsuk, hogy a munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót legalább a felmondási idő felére a munkavégzés alól felmenteni. A számítás során előfordulhat töredéknap is, ez esetben a töredéknapot egész napként kell figyelembe vennünk.
Bár ritkán szokott ilyen előfordulni, de a jogszabály lehetőséget ad rá, hogy a munkavégzés alól a munkavállalónkat a kérésének megfelelően, legfeljebb két részletben kell felmentenünk.
Munkavégzés alóli felmentés díjazása
A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalónknak távolléti díjat kell számfejtenünk, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult.
A kifizetett munkabért azonban visszakövetelni nem lehet, ha a munkavállalót a munkavégzés alól végleg felmentettük és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavégzés alóli felmentés után következett be.
Legyünk figyelemmel tehát a munkaviszony megszüntetésének törvényi szabályaira, a felmondási idő mértékére, valamint a szükséges adminisztrációt se feledjük!
Kapcsolódó törvényi szabályozás: A Munka Törvénykönyve
BérPortál – www.berportal.hu – Minden jog fenntartva