Sok munkáltató tapasztalta a tavalyi év végén, hogy egyes munkavállalóknak bent maradt jó pár nap szabadsága. Gyakran elsiklik a figyelem afelett, hogy a szabadságot bizony a munkáltatónak kell kiadnia.
A Munka törvénykönyve kimondja, hogy a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki.
A munkáltatónak évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadnia, mivel a munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg a szabadság arányos része jár.
Figyeljünk arra, hogy a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak minősül.
Fontos tudni, hogy a munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.
A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.
A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.
Nagyon fontos irányelv, hogy a szabadságot megváltani nem lehet – kivéve a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, ilyen esetben azt meg kell váltani.
Átvihető-e a szabadság a következő évre?
Figyeljünk rá, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Persze előfordulhat olyan eset, hogy az új kolléga év végén érkezik a céghez. Ebben az esetben, a szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az előbbiekben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.
Jó, ha tudjuk, hogy az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
Speciális esetek
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén
a) a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja,
b) a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja,
c) kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltatónak kell megtérítenie. A fentebbi bekezdés b) pontban foglalt esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.
Figyeljünk arra is, hogy a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.
Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.
Mikor váltható meg a szabadság?
A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltania.
Figyeljünk tehát, hogy milyen előírások mentén adhatjuk ki a szabadságot, hogy miket kell figyelembe vennünk. Érdemes az év folyamán megtervezni a szabadságok kiadását, figyelemmel az esetleges szezonalitásra és helyettesítések zökkenőmentességére!
Minden jog fenntartva – Bérportál – www.berportal.hu