A munkavállalónak, ahhoz hogy teljesíteni tudja munkavállalásból eredő kötelezettségeit, rendszeresen utaznia kell a kijelölt munkahelye és a lakóhelye között.

Ezzel kapcsolatosan több-kevesebb utazási költsége merül fel. A hatályos Munka Törvénykönyve azonban előírja, hogy a munkáltató kötelessége a munkavállaló részére a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani,

többek közt köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan felmerült költségeit.

Ilyen indokolt költség tipikusan a napi munkába járás és a hazautazás költsége. Az ezzel kapcsolatos szabályokat azonban már nem a Munka Törvénykönyve, hanem a 39/2010 (III.26.) Kormányrendelet tartalmazza. Ebben nem történik változás a jövő évben. A módosítás az Szja törvényben fog megjelenni.

A rendelet szerint munkába járásnak minősül:

a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely és a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás,
a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely és a munkavégzés helye között munkavégzés céljából történő napi munkába járás és hazautazás, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.
Összegezve tehát a munkába járás fogalmába beletartozik a napi munkába járás és a hazautazás is. A napi munkába járás a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás.
A hazautazás a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás. Tipikusan ilyen eset, amikor a munkavállaló a lakóhelyétől távol eső, eltérő közigazgatási területen vállal munkát, hétköznapokon ott tartózkodik, majd hétvégén, ünnepek alkalmával hazautazik.

A költségtérítés akkor is jár, ha a munkavégzés helye és a munkavállaló lakóhelye azonos közigazgatási határon belül van, de a munkavégzés helyét annak elhelyezkedése miatt sem helyi, sem helyközi közlekedési eszközzel nem lehet megközelíteni, vagy a munkavállaló a munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést. A rendelet szerint a hosszú várakozás az az időtartam, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja.

Ezen kívül kötelező a költségtérítést adni, ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni. A költségtérítés akkor is jár, ha a munkavállaló munkába járását hozzátartozója biztosítja.

A költségtérítés jár akkor is, ha a munkavállalónak óvodai vagy bölcsödei ellátást igénybe vevő gyermeke van.

Ilyen esetekben a munkavállaló általában a saját gépjárművét használja a munkába járáshoz. Ekkor a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely vagy tartózkodási hely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével km-enként 9 ft költségtérítés járt a munkavállalónak. Ez az összeg növekszik a jövő évtől 15 ft-ra.

Adózás szempontjából fontos, hogy a fentiek alapján adott térítés a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint nem minősülnek jövedelemnek, így adó- és járulék vonzatuk sincs.

A költségtérítés igénybevételéhez szükséges, hogy a munkavállaló nyilatkozatot tegyen lakóhelyéről, tartózkodási helyéről, illetve ha ez utóbbi kettő nem ugyanaz, akkor arról, hogy ezek közül melyik címről jár be a munkahelyére.
A gépkocsival történő munkába járás esetén üzemanyag elszámolást kell készíteni.

Megosztás