Módosult a kiküldetés fogalma

2016. augusztus 1-jén módosult a kiküldetés fogalmának meghatározása. Augusztus 1-jéig a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés számított kiküldetésnek. A módosítás után kiküldetésnek a munkáltató által elrendelt hivatali, üzleti utazást kell tekinteni. Ilyen minden, a jövedelem megszerzéséhez szükséges utazás, ha az a munkáltató tevékenységével összefüggő feladat miatt merül fel.

 

A kiküldetés új meghatározása

Kiküldetés: a munkáltató által elrendelt hivatali, üzleti utazás

A kiküldetés minősítésénél 2016. augusztus 1-jétől tehát már nincs jelentősége a hivatali, üzleti utazást teljesítő munkavállaló munkaszerződésben megjelölt munkahelyének, és annak sem, ha azt a szerződésben nem rögzítették.

A fogalom pontosításával egyértelművé vált a kiküldetés értelmezése a személyi jövedelemadó szempontjából olyan foglalkozások (fuvarozók, ügynökök, szervizelők stb.) esetén is, ahol a munkaszerződésben a munkavégzés helyeként jellemzően az ország egész területét, annak bizonyos régióját vagy akár egy földrészt jelölnek meg. Az ő esetükben – amikor a munkavállaló rendszeresen a lakóhelyéről indulva keresi fel munkavégzés céljából az üzleti partnereket – az első partnerhez történő utazás is (mint hivatali, üzleti utazás) kiküldetésnek minősül.

A személyi jövedelemadó szempontjából továbbra sem minősül kiküldetésnek a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet szerinti munkába járás, valamint a lakóhelyről, tartózkodási helyről a munkáltató székhelyére, telephelyére történő bejárás, illetve oda- és visszautazás.

Ezen kívül nem tekinthető hivatali, üzleti utazásnak, így kiküldetésnek sem, az olyan utazás, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti.

Megosztás