Diákok munkavállalása

Előző cikkünkben a diákok nyári szünetben való foglalkoztatásának kérdéseivel foglalkoztunk, azon belül is a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat tekintettük át. Most tovább folytatjuk ezt a témát, és megnézzük, hogy a munkaviszonyon kívül milyen más lehetőségek állnak a diákok rendelkezésére, ha munkát szeretnének vállalni.

Egy nagyon gyakorta alkalmazott foglalkoztatási forma a nyári munkára az ún. díjazás ellenében munkavégzésre irányuló jogviszony.

Ez a hosszú elnevezés legtöbbször a megbízási szerződést takarja. E szerződés típus a személyi jövedelemadó szabályai szerint az önálló tevékenység kategóriába tartozik, amellyel szemben költségelszámolásra van lehetőség. Ennek két módja a tételes költségelszámolás, illetve a 10% költséghányad figyelembe vétele. Ennél a szerződés típusnál nem biztos, hogy a diák biztosítottá válik a jogviszony idejére, ugyanis amennyiben a tárgyhavi jövedelem nem éri el a minimálbér 30%-át, illetve naptári napokra annak harmincad részét, a jogviszony nem minősül biztosítással járó jogviszonynak. Ebben az esetben egyéni járulékokat nem kell a jövedelemből levonni, a munkáltatónak személyi jövedelemadó (szja) levonási és befizetési, illetve szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettsége keletkezik.

 

Munkaszerződés

Amennyiben a biztosítási jogviszony létrejön, úgy a levonások a munkabérnél megszokott módon történnek. Hátránya a megbízási szerződésnek, hogy viszonylag kevés olyan foglalkoztatási lehetőség van, ahol jogszerűen alkalmazható. A foglalkoztatók gyakran úgy gondolják, hogy ha néhány napos jogviszonyról van szó, akkor megfelelő a megbízási szerződés. Azonban ha a munkaügyi hatóság vagy az adóhatóság egy esetleges ellenőrzéskor a munkaviszony jegyeit, kötelező tartalmi elemeit fedezi fel a foglalkoztatási formában, akkor jogosult a megbízási szerződést átminősíteni munkaviszonnyá. Tehát ne a jogviszony időtartama alapján, hanem annak jellemző jegyei, tartalmi elemei alapján válasszuk ki a megfelelő szerződés típust.

A diákmunka egyszerűsített foglalkoztatás keretében is végezhető, a tanulókat érintően az erről szóló törvény nem tartalmaz különleges előírásokat.
Egyszerűsített módon létesíthető munkaviszony a mezőgazdasági-, a turisztikai idénymunkára vagy alkalmi munkára.
A foglalkoztatással járó közterhet a munkáltató fizeti, a munkavállaló diákot járulék- vagy jövedelemadó előlegfizetési kötelezettség nem terheli. Természetesen egyszerűsített foglalkoztatás esetén is jogosult a munkavállaló időarányos szabadságra, amely alap- és életkortól függő pótszabadságból áll.

Adóbevallás

Iskolaszövetkezet tagjaként végzett munka gyakorlatilag annyiban tér el a munkaviszonytól, hogy a nappali tagozatos tanulmányokat folytató diák nem minősül biztosítottnak, ezért az iskolaszövetkezet tagjaként végzett munkával összefüggésben a tanulót nem terheli egyéni járulékfizetési kötelezettség.

Bármilyen jogviszonyban is foglalkoztatja a munkáltató a diákot – kivéve az egyszerűsített foglalkoztatást, ahol olyan bizonylatot kell kiállítani, mely tartalmazza a diák bevételét és annak jogcímét -, a kifizetésről olyan igazolást kell adnia, mely alapján a következő év május 20-ig a diák elkészítheti a személyi jövedelemadó bevallását, tehát tartalmaznia kell a megszerzett jövedelmet (esetleg bevételt és figyelembe vett költséget), valamint a levont személyi jövedelemadó előleget.

Munkajogi szempontból már lényeges különbségek vannak aszerint, hogy a munkát vállaló fiatal munkavállaló, vagy sem.

Ki lehet munkavállaló

Először is munkavállaló csak az lehet, aki a 16. életévét betöltötte, illetve az iskolai szünet alatt az a 15. életévét betöltött tanuló is, aki az iskola által igazoltan nappali rendszerű képzés keretében folytat tanulmányokat és a munkavállaláshoz a törvényes képviselője hozzájárult.
Fiatal munkavállalónak számít a diák, ha még nem töltötte be a 18. életévét.
Ha a munkavállaló diák és nem múlt el 18 éves, akkor
– éjszakai munkára, rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre nem kötelezhető
– a napi munkaideje legfeljebb nyolc óra lehet és a több munkaviszony keretében történő munkavégzés munkaidejét össze kell számítani;
– legfeljebb egy heti munkaidőkeretet lehet elrendelni;
– négy és fél órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén, legalább harminc perc, hat órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén, legalább negyvenöt perc munkaközi szünetet, és legalább tizenkét óra tartamú napi pihenőidőt kell biztosítani.

Az előzőekből láthatjuk, hogy a fiatal munkavállalókat a munkajog különösen védi, ami érthető is. Ebből kifolyólag a munkáltatóknak fokozottan kell ügyelniük arra, hogy minden ide vonatkozó rendelkezést betartsanak.

Megosztás